Dél felé mondá nevetve angyélika., számlállyuk tiz ora tájba felelé télámon.
Nám ki találám mondá angyélika.
Tegyük fel hát mondá apáter, hogy egy ollyan iffiunak mint kegyelmed ött orakor kellene fel kelni, de mint hogy tiz orakor kél fel kegyelmed, azért minden nap ött ora vész el, ha fel számlállya kegyelmed hogy esztendeig minden nap az az ött ora menyire megyen, meg láttya kegyelmed hogy egy nehány holnap lesz belölle. osza fel már kegyelmed egy embernek egész életére azokat a holnapokot. és még fogja látni, hogy az én számlálásom szerént, nagyob részit az életnek el veszti kegyelmed. holot maga mondgya kegyelmed, hogy nintsen drágáb az életnél. nem igazé. hogy minden képen meg oltalmazná kegyelmed, ha valaki azt el akarná venni kegyelmedtöl,? abban nem kel kételkedni felelé télamon.
Még is kegyelmed maga magának veszti el életét. mert plinius szerént, ha az élet. az ébren valo életböl áll, ebböl következik hogy a ki aluszik. nem éll, közönségesen ugy is tarttyák, hogy az álom, ahalál képe.
Én nem tudom felelé télamon hogy mi légyen az álom, se azt hogy honnét jő, de azt tudom. hogy jó szivel aluszom mikor lehet. el is unom magamot hanem alhatom, és mivel erröl beszélgetünk. mondgya meg kegyelmed nékünk, hogy mi légyen az álom.
Az én töllem nem lehet felelé apáter, mivel sokan voltanak ollyanok kik azt valamely hasonlatoságal meg akarták volna magyarázni, de még ollyat nem olvastam, aki hellyes. és természet szerént valo okat adta volna annak. hogy az ember, és az állatok miért alusznak.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 22)